Ajtó

Ma 1 orától este 10ig a lakásba voltunk ragadva, mert elromlott az ajtón a zár. Kész élményvolt, de most minden OK, az esetről késöbb többett, de gondoltam, hogy ez túl értékes információ ezért kénytelen voltam megosztani.

I.

Kedd

A kikészülés határának nevezhetem 2010. január 19.-ét.
Amilyen szépen indult, pont olyan mértékben készitett ki. A nap maximuna 18.00 körül lehetett, mikor új telefont vásároltam (képet is csatolok), utánna a pokol elindult.
Hazaérek, ordibálások a csajok szobájából. (Igen, megigértem, hogy nem fogok a lakótársas élet árnyoldaláról beszélni, irni vagy bloggolni, de ezt nem lehet kihagyni). (Amúgy kaptam K-tól tejberizset, ami már száradoba félben volt, de a gesztus, hát az.) Az ordibálás az szobán belüli incidens volt, egy szokásos, de még nem volt ilyen méretű, decibelekben beszélek, a tanulás és a barát jelenléte volt a mostani kombinált téma. Valójában nem érdekelt, de az ordibálás, valami gyerekkori hülye érzeteket váltott ki bennem, nem veszekedős családból származok, tehát nem az lehetett, vagyis azzal kapcsolatos. Lehet az, hogy nagyon nyugodt és békés természetű vagyok, nem dolgozom fel olyan módon a zivatart. De mindegy, ez csak egy apró megálló volt az esti Jules Verne-féle kalandomban. Leültem, hogy folytassam a Patraşcu projektet, ami meg mindig függőben van (smiley face) és a gépem feladta, szegény már 7 éves, de sokat kibirt velem, szegényt már túl sokszor megerőszkoltam. Probáltam Windows instalálni, Ubuntut (az egy linux alapú operációs rendszer) de mindegyik féluton bebukot. Mig nagy nehezen mégegyszer megprobáltam a Windowst, miután komolyan gondolkodtam azon, hogy rugjam szét az agyát, RAM-ját, s minden belét tépjem ki. (Amúgy nem jött volna össze, nincs pénz újra, de ha még vennék újat, nem fogom elhagyni, olyan mint a kicsi baby-m, azért mert van új, a régit nem lehet elhanyagolni.) Sikeres újratelepités, de úgyan az a probléme megint beállt következtetés, nem windows probléma, hanem a belső rendszerrel, ami szar mert akarmelyik pillanatba gépnélkül maradhatok. Most veszem észre, hogy az első komoly blog témám számitógéppel kapcsolatos, ez vagy sztereotipikus (srác létre) vagy túl nyugodt a létem és már csak az elektronikai tényezők gyakorolnak vagy fejlesztenek ki túl nagy stresszt az életembe. Éjjel 2kor még mindig nem ment normálisan, ha már egyáltalán normális a gépem. De reggelre, vagyis mára minden szépen müködött, amig nem lett még egy incidens ami kiváltott ezt a hosszú stresszlevezető blogingot. (Romlik a nyelv ha a változatosság kedvéjért magyarositunk "blogingot", vagy csak az én szük szótárám, következtetésem mindkettő).
De most már happy vagyok.

I.

It's Alive

Recept: Helyszin: Plopstreetgirls house - the food department, ovális asztal
Sára napja
nikotinszint: 12,8 mg
kávé: 6 adag (Kalif Café)
szesszió küszöbe
a tervek a helyén
tanult állapot: 0 öröm
pissed off: 300%
1 paprikás chips
alkotói készség: who cares?
potenciál: meglátjuk
lelkesedés: éjjel fél négy, mit képzelsz?

R - robbanó +
I - irritált +
A - agyon ver =

RIA RIA ANARCHIA!!!!!!!